Sziasztok! : ) It a következő feji.: ) nem szólok semmit hozzá.: P Csak olvassátok és komit kérek. Fontos a véleményetek.; ) puszii.<33
Riadtan ébredtem. Justin nem volt mellettem és úgy éreztem csak álmodtam az egészet, hogy Justin a pasim lett és velem töltötte az éjszakát.
De aztán az ajtó nyílt és Ő lépett be rajta.
- Jó reggelt – mondta mosolyogva, mikor meglátta, hogy ébren vagyok.
- Szia – köszöntem és tudtam, nem csak álmodtam. Justin teljes egészében az enyém volt. Ez a gondolat melegséggel töltött el.
Odajött hozzám és megpuszilta a homlokomat.
- Hogy aludtál? – kérdezte és a fülem mögé tűrt egy arcomba lógó tincset.
- Fantasztikusan – mondtam és alsó ajkamba haraptam. Hirtelen elfogott a vágy, hogy megcsókoljam. Tudta, mire gondolok, ugyanis elvigyorodott. Közeledni kezdett felém. Néhány centire voltak ajkai az enyémtől, de ott megállt.
- Biztos vagy benne, hogy itt és most? – suttogta ajkaimba.
Egy aprót biccentettem, megszólalni nem bírtam. Lehelete megrészegített. Lehunytam szemeim és vártam, hogy megtörténjen az, amire már régóta vágytam.
A csoda azonban nem történt meg.
- Khm.. fiatalok… ez itt egy kórház – lépett be az orvos az ajtón.
Justin ugyan nem értette, mit mond az öreg, de azonnal visszahúzódott.
- Bocsánat – mondtam és kicsit bele is pirultam. A vágy viszont, hogy Justin ajkait az enyémen tudjam, nem csillapodott.
- Hogy érzi magát, kisasszony? – kérdezte a doki.
- Teljesen jól. Nem fáj semmim. Hazamehetek? – hadartam el gyorsan, hogy minél hamarabb túl legyünk ezen és ismét kettesben maradjunk Biebsel.
- Ne siessen annyira. Beküldök egy nővért, ő megméri a lázát és, ha nincs és tényleg nem fáj semmije, akkor hazamehet. De az előbbi incidens ne forduljon elő többet, ez egy kórház és amíg itt van, ön egy beteg – mondta, de láttam szája sarkában a mosolyt.
- Rendben – kuncogtam, de ez azt jelentette, hogy az első csókunkat halasztani kell…
A doki kiment és akkor ugrott be, hogy valójában nem is tudom, mi a bajom. Valószínűleg lázas lehettem meg ilyenek.
- Mit mondott? – kérdezte Justin.
- Őő… hát… beszólt, hogy ez egy kórház stb. Meg mindjárt jön egy nővér lázmérővel.
Amint kimondtam a nő meg is érkezett. Elvettem a lázmérőt… Néhány perc múlva visszakérte és megállapította, hogy csak egy enyhe hőemelkedésem van, ami lehet attól is, hogy alapból nagyon meleg van és így hazamehetek, de pihennem kell még. Felhívtam anyáékat, hogy jöjjenek értünk, a többieket pedig azért, hogy ne jöjjenek be hozzám, mert megyek haza.
A kórházi hálóingből, amit rám aggattak, átöltöztem a saját ruháimba. Addig Justin lement a büfébe és vett nekem csokit, amit aztán jóízűen elfogyasztottam.
Mire anyáék megérkeztek, összepakoltuk az összes cuccom és már mehettünk is haza.
Otthon először beálltam a zuhany alá és hajat is mostam. Belebújtam a kikészített piros pamut rövidnadrágba és egy fehér ujjatlanba.
Hajamat hagytam vizesen és kimentem Justinhoz a szobába. Az ágyamon ült és egyik fényképalbumomat lapozgatta. Leültem szorosan mellé és vele néztem a képeket.
- Tetszenek ezek a képek – mondta megtörve a csendet. – Tele vannak élettel – mosolygott rám.
- Ez a kedvencem – lapoztam el. – Egy éve laktak csak itt Bradék, de már akkor nagyon jóban voltunk. Én voltam a legjobb barátja. A szüleink is nagyon jól összebarátkoztak és együtt mentünk el nyaralni. Betty családja is jött meg Viebs, Regi, Dylan, Jason és Nick. Életem eddigi legjobb nyaralása volt. Ez a kép a nyaraló udvarán készült. Az utolsó előtti este. Fantasztikus volt.
Justin nem szólt semmit, csak ragyogó szemekkel, mosolyogva nézett.
- Mi az? – kérdeztem bizonytalanul.
- Akkora szenvedéllyel tudsz beszélni. Csodálatos – mondta mélyen a szemeimbe nézve és beletúrt vizes hajamba.
Megint előtört a vágy, hogy megcsókoljam. Pillangók verdestek a gyomromban.
Ha mindig ez lesz, akárhányszor csak ilyen helyzetbe leszünk, vagy egyszerűen csak a közelembe lesz, a pillangók fognak meggyilkolni…
Közelebb hajolt hozzám, lehunytam a szemimet és ismét csak vártam, de ahelyett, hogy a számon éreztem volna Justint, nyakamon éreztem egy forró puszit.
- Justin, azt hiszem eltévesztetted a célpontot – suttogtam.
Éreztem, ahogy ajkai mosolyra húzódnak nyakamon, majd lassan feljebb csúsztatta.
- Ne türelmetlenkedj – motyogta fülembe és egy puszit nyomott rá. Az egész testem bizsergett.
- Justin, kérlek, ne kínozz tovább.
Elindult a fülemtől az arcomig… Már csak miliméterek választottak el a ’csodától’, már éreztem szája csücskét ajkaimnál, de akkor egy éles sikítás hatolt a fülembe.
Szétrebbentünk.
Regi állt az ajtóba, kezét a szája elé fogta.
- Mi a baj? – rohant fel anya, majd sorba megjelentek a többiek, apa, Brad, Betty, Jason, Dylan, Viebs, Nick.
Tehetetlenül ültem ott helyben. Nem tudtam, mit mondhatnék, de ahogy elnéztem Justin se.
- Bella, és Justin, az előbb, smároltak – ugrándozott Regi. Éreztem, hogy teljesen elpirulok.
- Nem smároltunk, Justin csak adott egy puszit – magyarázkodtam, de igazából nem is tudom, miért.
- De én láttam! – állította Regi. Odarohant hozzám és úgy ugrott a nyakamba, hogy leborultunk az ágyról. Mindenki nevetésben tört ki, csak Justin nem. Nagyon meg volt zavarodva. Megszeppenve ült az ágyon, nem értett semmit a történtekből. Csak sejthette.
Felmásztam mellé az ágyra és átkaroltam az egyik kezét. Vettem egy mély levegőt és őszinte szónoklatba kezdtem.
- Ami azt jelenti, nem smároltunk Justinnal, csak majdnem. És, hogy tisztázzuk a dolgokat: együtt vagyunk Justinnal.
Kicsit féltem a reakcióktól, de szerencsére csak pozitív arckifejezésekkel találkoztam. Anya és apa ment tovább vagy vissza a dolgukra, a csajok szinte visongtak, a fiúk pedig csak mosolyogtak, még Brad is.
Nyomtam egy puszit Justin arcára, mire elvigyorodott.
- Nem megyünk le a kertbe? – kérdezte Viebs.
Bólintottam. Mindenki elindult lefele.
- Gyere! Lemegyünk az udvarra! – álltam Justin elé.
- Neked nem kéne pihenned? – kérdezte.
- Teljesen jól vagyok és lenn is tudok pihenni.
Felállt és derekamra tette kezét, úgy sétáltunk le.
- Amúgy mi volt az az előző szituáció?
- Csak bejelentettem, hogy együtt vagyunk – mosolyogtam rá.
Lenn az udvaron a puha, zöld fűbe ültünk le, ugyanis nem volt annyi kerti szék, ahányan voltunk.
- Valamelyik nap el kéne menni valahova bulizni, nem gondoljátok? – szólalt meg Dylan.
- Hát engem nem hiszem, hogy elengednének most – mondtam szomorkásan.
- Héhéhé, de hétvégén van Matt házibulija – szólt közbe Nick. Mióta Viebsel van egyre nagyobb a szája. (: D )
- Tényleg, remélem arra már elengednek – húztam még mindig a szám.
- Biztos. Majd rávesszük szüleidet – bíztatott Betty.
- Vigyázunk rád – kacsintott Brad.
Elmosolyodtam. Justin is értette beszélgetésünket…
- Én is mehetek? – kérdezte.
- Nélküled el se mennék – nevettem.
-
Anya hozott ki nekünk üdítőt, meg sós cuccokat. Apa közbe a kert másik felét locsolta slaggal. Miután végzett, bement, de a slagot kinn hagyta. Jason kapott az alkalmon és igénybe vette…
- Jason mit csinálsz? – visítottuk, amikor ránk irányította és csurom vizesek lettünk.
- Csak meglocsolom itt is a füvet – nevetett.
Próbáltunk elmenekülni előle, kisebb-nagyobb sikerrel.
Ahhoz képest, hogy pihennem kellett volna, hát nem éppen volt annak mondható a rohangálás. Ráadásul a fiúk összefogtak ellenünk. Jöttek slaggal, vizipisztollyal, amivel csak tudtak. A fehér felsőm teljesen átázott.
A ház elé rohantam Justin elől, de nem tudtam körbefutni, mert egy kis fába ’ütköztem’.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Az Justin Bieber – hallottam a hangot az utcáról.
- Ajajj – motyogtam. Három lány jött oda a kapunkhoz közel és kiabálgatni kezdtek Justinnak.
Ő egyáltalán nem ijedt meg vagy ilyesmi, tudta kezelni a helyzetet már. Oda ment a lányokhoz, csinált velük képet meg adott autogramot, majd visszajött hozzám, megfogta a kezem és visszasétáltunk hátra.
- Na most már minden rajongód tudja, hogy itt vagy – mondtam.
- Szerintem sokáig titokban tudtuk tartani – mosolygott.
- És szerinted sejtenek valamit rólunk?
- Mától ne lesegesd az internetet. Jövő héten ugyanis már terhes leszel – forgatta szemeit.
- Ohh, értem.
A többiek még mindig egymás ellen küzdöttek. Én teljesen kimerültem, úgyhogy leültem egy székre. Még nem épültem fel teljesen. Valójában nem a ’verés’ miatt voltam olyan szarul, hanem, hogy utána ki tudja meddig, ott feküdtem a hideg kövön.
Justin visszament még szórakozni.
Már majdnem elaludtam ülő helyembe, mikor arra lettem figyelmes, hogy valakik kórusban kiabálják Justin nevét. A többiek is meghallották és abbahagyták a locsolgatást.
A hang egyre erősebb lett.
- Ez meg mi? – kérdezte Viebs.
- Fogalmam sincs – válaszoltam.
Bementem a hátsó ajtón és az előszoba ablakán kinéztem az utcára. Seregnyi lány állt a kerítésünk előtt, Justinos pólóban meg táblákkal.
- Atya Isten – tágultak ki szemeim.
Visszamentem a kertbe.
- Egy egész hadseregnyi lány áll kinn az utcán – jelentettem be. – Szóval szerintem menjünk be, legalábbis te Justin mindenképp.
- De tiszta vizek vagyunk – mondta Betty. – Így hogy menjünk be?
- Kicsim, mi ez a sok lány itt előttünk? – jött ki anya a házból.
- Megtudták, hogy itt van Justin – válaszoltam.
- Gyertek be! Nem baj, hogy vizesek vagytok – intett anya.
Bementünk. Anya hozott a fiúknak száraz ruhát apa szekrényéből én pedig a lányoknak. A lenti fürdőben sorba átöltöztünk, majd leütünk a nappaliban a kanapéra.
- Honnan jöttek rá, hogy itt van Justin? – kérdezte Regi.
- Amikor előrefutottam és Justin jött utánam három lány meglátta – válaszoltam.
- Most mi lesz? Hogy jutsz ki egyáltalán? – fordult Betty Justin felé.
- Jó kérdés – vakarta a fejét. – Majd szólok Kennynek. Ő valahogy kivisz.
- Amíg ez a csapat lány itt van, nem engedlek ki – néztem rá komolyan.
- Ennél csak többen lesznek – mondta.
- Nem érdekel – zártam rövidre.
Justinnak igaza volt: a lányok csak többen lettek, de így még inkább nem engedtem ki, főleg, hogy megpillantottam Nicole-t az első sorok egyikében tolongani. Arca láttán nagyon mérges lettem. Bosszút akartam állni. Durcásan visszaültem Justin mellé.
- Valami baj van? – kérdezte Brad.
- Itt van Nicole is.
- Húú, de megtépném – szólalt meg Betty.
- Nem vagy egyedül – értett egyet Viebs.
- Egyszer visszakapja, ezt megígérem – és agyamban már tervezgetni kezdtem, hogy tudnék visszavágni annak a libának.
- Nekünk viszont úgy érzem menni kéne – szakított ki gondolataimból Jason hangja. – Időbe haza kell érnem, de még el akarom kísérni Bettyt.
- Igen, mi is megyünk – szólt Viebs.
Bólintottam. Regi és Dylan is úgy döntöttek, hogy mennek.
- Így talán könnyebb lesz kiverekedni magunkat a tömegen – nevetett Dylan.
- Justin te maradj itt – utasítottam, aztán kikísértem a többieket.
- A ruhákat holnap hozzuk – mondta még Betty.
Mikor kinyitottam az ajtót, óriási sikítozást hallottam. A lányok azt hitték Justin lép ki az ajtón. Sokukat ismertem, de volt néhány akikről halvány lila fogalmam sem volt, hogy kik ők. A srácoknak nagy nehezen sikerült átjutniuk a tömegen, aztán becsuktam az ajtót.
- Justin, beszélek anyával. Nem mész ma sehova. Itt alszol nálunk – léptem be a nappaliba.
- De Bella – szólt közbe Brad.
- Én így nem engedem ki – néztem rá.
- Nem csak arról van szó, hogy kinn van Nicole is?
- Nem Brad.
Elindultam anyához. A szobájukban volt.
- Anya!
- Á, Bells, jó, hogy jössz. Beszélnem kell veled.
- Nekem is veled, de kezdd.
- A rendőrségtől telefonáltak, hogy teszel e feljelentést Nicole ellen. Ha nem akkor hagyják a dolgot, ha igen, akkor kihallgatások stb.
- Puff. Inkább nem teszek feljelentést. Nincs nekem ehhez kedvem. Végigcsinálni egy tortúrát és úgysem lesz a végén semmi.
- Rendben, megértem. Na és te mit szeretnél?
- Itt aludhatna ma Justin? Én nem engedem ki így, hogy itt ez a sok lány. Féltem őt.
- Persze, nyugodtan.
- Köszönöm – öleltem meg.
Imádtam anyát. Az ilyen dolgokba mindig tök simán belement. Bízott bennem. Már Brad és a többiek is sokszor aludtak nálam.
Boldogan visszaugrándoztam a nappaliba.
- Megengedte – huppantam le Justin mellé. – Brad ne nézz így rám. Te is aludtál már itt.
- De én csak a haverod vagyok.
- Most komolyan, minek nézel engem?
- Jó, nem szóltam semmit.
- Felhívom anyut – mondta Justin, nyomott egy puszit arcomra, majd odébb sétált telefonálni.
- Nem tetszik ez nekem.
- Brad. Hagyj már!
- Nem a ma estéről beszélek, hanem amúgy. A kapcsolatotokról.
- Most miért?
- Bella, ő egy énekes. Egy tinisztár. El fog menni.
- Tisztában vagyok vele.
Tudtam, hogy ez lesz, de mégis szíven ütött. Amíg senki sem mondta ki valótlannak tűnt.
- Akkor?
- Brad, az érzések ellen semmit sem lehet tenni.
- Csak akarni kell. Csak gondolj Zackre.
Zack volt az a pasi, aki a megcsalt…
- Az teljesen más. Ott egyoldalú volt a dolog.
- Szereted Justint?
- Alig vagyunk együtt egy napja.
- Zacket szeretted. Justint még nem szereted, ha most kiszállsz…
- Képtelen vagyok rá. Tudom, hogy rossz lesz, de vállalom – szakítottam félbe.
Szerencsére nem tudott tovább nyúzni, ugyanis Jus befejezte a telefonálást és visszajött.
- Na jó, szerintem én is lépek. Kikísérsz Bella?
Megráztam a fejem. Tudtam, hogy még akar valamit mondani, de nem akartam több Justin ellenes mondatot hallani. Brad felsóhajtott.
- Akkor sziasztok. Majd még beszélünk – nézett jelentőségteljesen rám.
Felmentünk Justinnal a szobámba.
- Szerinted elférünk az ágyamon vagy felhozzam a pótágyat? – kérdeztem.
- Hát ha a kórházi ágyon elfértünk… De mit szólnak hozzá a szüleid? – ölelt át.
- Semmit. Nem olyanok – válaszoltam és még szorosabban öleltem.
- Akkor nincs gond.
A lánycsorda újra Justin nevének kiabálásába kezdett.
- Remélem ez nem fog így menni egész éjjel – bújtam ki az ölelésből és az ágyamra borultam.
- Erről jut eszembe, beszélnünk kell.
Nem szóltam semmit, vártam, hogy folytassa.
Leült mellém az ágyra.
- Bells. Ezeknek a lányoknak a száma csak töredéke a rajongóim számának. Az összesnek minimum a fele ki fog akadni, ha megtudják, hogy barátnőm van. Nem fognak kímélni. Zaklatni fognak és még fenyegető leveleket is kaphatsz és némelyik még komolyan is gondolja. Nem lesz egyszerű, ha felvállaljuk a dolgokat. Mindenhonnan ez fog folyni és egyre többet akarnak majd megtudni rólad is. Hogy ki az a titokzatos lány, hogy ismertük meg egymást stb. Gondold át és, ha azt mondod, hogy neked nem fog menni, fogom magam és elmegyek.
- Nem érdekelnek az őrült rajongóid. Majd letörlöm magam mindenhonnan. Én vállalom a kockázatot. Képtelen lennék azt mondani, hogy menj el.
Kezét a nyakamra csúsztatta és közeledni kezdett felém. Végre megtörtént. Mikor a legkevésbé számítottam rá, de mégis örültem, hogy így történt meg. Justin csókja gyengéd volt, mintha féltene. De valójában így is volt. Féltett engem. Mindentől.
Kezeimet összekulcsoltam a nyaka mögött. Nem akartam, hogy vége legyen. Csodálatos érzés volt.
Az első csókunk a legmegfelelőbb pillanatban, mikor mindent tisztáztunk, mikor mindketten tisztában voltunk, hogy bármit vállalunk a másikért. Korai lett volna még azt mondani, hogy szeretem. De az egész testem bizsergett. Éreztem, hogy ez már jóval több, mint amit Zack iránt éreztem. Akkor értettem meg, hogy az messze nem szerelem volt.
Tudtam, hogy Justin lesz az, aki megmutatja nekem, mi az a szerelem…
