5.fejezet: Ez a valóság?*

- Justin? - kérdezte Regi.
- Igen, én vagyok az, de ti kik vagytok, vagy egyáltalán hányan vagytok? - mondta Ő.
- Nagyon sajnáljuk. A sötétségben véletlenül bekerültünk ide. Azt hittük, hogy kijárathoz értünk - mondtam Úgy éreztem, hogy a többiek mind sokkot kaptak és csak én bírtam megszólalni.
Aztán visszatért az áram. És tényleg ő volt az. Justin ott állt előttünk. Nem mozdultunk. Azt gondoltam, hogy az lenne a helyes, ha elmentünk volna, de túl nagy álom vált valóra, azzal, hogy Justin két méterre áll előttünk egy szobába. Senki más csak Ő és mi négyen.
- Ó, ne haragudjatok. Azt hittem megint egy paparazzi - mondta.
- Megvagy Justin?  - lépett be egy alak az ajtón. - Húú, ne aggódj haver, kiviszem őket - mondta mikor megpillantott minket. Akkor leesett, hogy Kenny volt az, Justin biztonsági őre.
- Nyugi. Ők csak véletlenül keveredtek ide.. Az áramszünet miatt. - ugrott elé Jus.
- Ja jó. Ha így akarod. Bocsi lányok - mondta még és kiment.
Mi olyanok voltunk, mint a szobrok. Csak néztünk ki magunkból. Vicces látvány lehetett. De ki ne viselkedett volna így? Justin megállított egy biztonsági őrt, hogy ne vigyen ki minket az öltözőjéből.
- Ha már így alakult... Foglaljatok helyet nyugodtan. Most úgyis egyedül lennék - mondta és ő is lehuppant egy székre.
- Őőő... hát köszi - nyökögtem. - Bocs, hogy ilyen furcsán viselkedünk, de ez valami őrület.
Felnevetett.
- Semmi gond. Én még örülök, hogy nem kezdtetek el sikítozva a nyakamba ugrani.És hogy tetszett a koncert?
- Óriási volt. Nagyon élveztük - szólalt meg Viebs.
- Köszönjük a VIP jegyeket - mondta Betty.
- Ti voltatok az elsők? Örülök, hogy megismerhetlek titeket. És titeket, hogy hívnak? - kérdzte.
- Én Bella vagyok.
- Én Betty.
- Én Regina, de csak simán Regi.
- Én Vivien, de inkább Viebs.
- Szép nevek. Várj csak, nem te voltál az OLLG? - fordult felém.
- Ő, de - válaszoltam.
- Ilyen se volt még. Egy OLLG-vel sem találkoztam a színpadon kívül, eddig.
Kopogtak.
- Justin, kijönnél egy kicsit? - kiabálta valaki a túloldalról.
- Egy pillanat.
Kiment az ajtón és mi abban a pillanatban beszélni kezdtünk.
- El tudjátok ezt hinni? - elsőként Regi szólalt meg.
- Én annak örülök nagyon, hogy Justin nem küldött el minket. - mondta Betty.
- Te mit csinálsz? - kérdezte Viebs.
- Felírom ide az e-maileinket. Majd kiderül, miért nem küldött el minket... - mondtam.
- Ez jó ötlet - mondták egyszerre.
- Arany eszem van - nevettem.
Eldugtam a papírt egy olyan helyre, ahol majd megtalálja, de csak ha mi elmentünk. Aztán visszaültem a helyemre.
Egy percre rá Jus jött vissza köreinkbe.
- Bocsi, csak el kellett intéznem valamit - mondta.
- Semmi gond.
- Meséljetek valamit. Például honnan jöttetek?
- Kőszegről - válaszolt Regi.
- Az egy kisváros - szólalt meg Viebs.
- Vas megyében - tette hozzá Betty.
- Kb. 250km innen - fejeztem be.
- Hát az nincs közel. És mivel?
- Apukám hozott el minket. Csak ötös félévi átlag kellett hozzá.
- Értem. Az ügyes.
- De most mesélj te valamit.
- Mit meséljek? Szerintem már tudtok mindent rólam újságokból meg ilyenek.
- Nem hiszünk az újságoknak. Szeretünk mindent elsőkézből hallani - mosolyogtam. - Nincsenek előítéleteink.
- Értem. Ez tetszik.
Justin nagyon kedves volt velünk. Válaszolt a kérdéseinkre. Mesélt az életéről, hogy miken ment keresztül. Elmondta néhány sokkoló élményét is, amiket rajongók okoztak. Nagyokat nevettünk. Nem is vettem észre, hogy elrepült az idő. A telefonom csörgésére figyeltem csak fel.
- Igen? - szóltam bele. Apa volt az.
- Szia! Hol vagytok? Már vége a koncertnek nem? Itt vagyok kinn és már mindenki elment - aggódott.
Gyors rápillantottam az órámra már fél 12 volt.
- Jajj, apa, nagyon sajnálom. De ne aggódj jól vagyunk. Mesélnünk kell majd. Csak telefonba hosszú lenne. Maradj a kocsinál, 10 perc és ott vagyunk - hadartam el neki.
- Jó jó. Várlak titeket.
- Nagyon sajnálom, de mennünk kell - mondtam a többieknek. - Apa már nagyon aggódik.
- Értem. Nagyon örülök, hogy találkoztunk - mondta Justin.
Felálltunk, mindegyikünket megölelte Justin, majd megkérte Kennyt, hogy vezessen ki minket.
Ahogy sétáltunk kifele, mintha nem is Justinnal, a 16 éves tinisztárral beszélgettünk volna. Egyszerű volt. Olyan, mintha egy átlagos fiúval beszélgettünk volna. Az elején még furcsa, de később más volt... Óriási, de mégis átlagos volt.

4. fejezet: Komoly? *

Néhány percnyi lökdösődés, furakodás után megpillantottunk egy magas férfit. Ő hívta magához a lányokat, akik autogrammot akartak kapni. Odasiettünk, minél közelebb. Aztán elindult a férfi és a seregnyi lány. Nem tudom merre mentünk. Nem láttam semmit.
Az első sorba álló lányok sikítozni kezdtek. Valószínű meglátták Justint.
- Nem látok semmit! - aggódott Viebs. Ő volt a legalacsonyabb közülünk, amit mindig is utált és valószínűleg attól félt, hogy a magassága miatt nem lát semmit.
- Mi sem látunk semmit - nyugtattam.
A terem egyre jobban kiürült és több, mint egyórányi várakozás után végre mi kerültünk sorra. A gyomromban pillangók repdestek.
- Sziasztok lányok! - köszönt Justin. Nekünk.
- Szia - csak ennyit bírtunk kinyögni.
- Hé! Álljatok mellé! - kiabálta a fotós.
A hangra feleszméltem. Egyből Justin mellé álltam és magam mellé húztam még Bettyt. Jus másik oldalára állt Regi és Viebs. JB átkarolta a vállunkat, ami óriási melegséggel töltött el.
A fotós fényképezett, aztán még a zsebünkbe gyűrt papírokra kértünk aláírást. Tovább kellett mennünk, a következő rajongók jöttek.
- Nagyon örültem hölgyeim - ezekkel a szavakkal köszönt el tőlünk Jus. Meglepődtem. Az előttünk lévőknek, akiket láttam, nem mondott semmit. Ettől még csak boldogabb voltam.
Odamentünk, ahhoz a pulthoz, ahol a képeket nyomtatták. Megkaptuk a sajátunkat és miközben elindultunk valamerre azt nézegettük.
- Nincs is olyan rossz fejem rajta - mondta Regi.
- Szerintem annyira jó lett - szólalt meg Betty.
- Engem nem érdekel, hogy nézek ki. A lényeg h Justinnal vagyunk - örvendeztem.
- Jó fele jövünk? - kérdezte Viebs. - Sehol egy biztonsági őr.
- Lehet, hogy rossz fele jöttünk. De biztos a folyosó végén van egy hátsó kijárat. Ott is jó lesz kimenni - mondtam.
Tovább mentünk előre a képeket nézegetve. A folyosó vége fele járhattunk, amikor minden elsötétült. Sikítozásokat hallottunk. Csak azt észleltem, hogy valaki hirtelen elrohan mellettünk.
- Most mi van? - kérdezte Regi.
- Nem tudom! - válaszoltam.
- Lehet, hogy elment az áram - mondta Betti.
- El tudom képzelni. Ez Magyarország - szólalt meg Viebs is.
- Lányok, gyertek! Lehet, hogy ez a kijárat. Itt találtam egy ajtót - mondtam.
Mind a hang után jöttek. Nyitottam az ajtót és bementünk valahova. Nem kimentünk az épületből. Ugyanis nem csapott meg a hűvös levegő.
- Hol vagyunk? - kérdezte Viebs.
- Azt hiszem ez mégsem a kijárat - válaszoltam.
Beljebb sétáltunk és tapogatóztunk.
Aztán hallottuk, hogy magunk mögött nyílódik az ajtó.
- Maradj itt! Megnézem mi történt - mondta egy hang. Az ajtó újra becsapódott. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Megszólaljunk vagy maradjunk csöndbe.
- Khm - köhögtem egyet. Egyszer úgyis kiderült volna, hogy ott vagyunk.
- Ki az? - kérdezte a sötétség. Az a hang annyira ismerős volt. De nem akartam elhinni. Nem lehetett, hogy Justin öltözőjébe sétáltunk be.

3. fejezet: Hihetetlen.*

A csarnok VIP jegyes sorai lassan teljesen megteltek. Az első sor bal szélére furakodtunk. Remekül ráláttunk a színpadra. Volt néhány durva rajongó is, akiknek nem sikerült az első sorba kerülni és elkezdték a többieket lökdösni. A biztonságiak szerencsére elrendezték őket.
Negyed óra múlva el is kezdődött....Emberek, technikusok, táncosok jelentek meg a berendezett színpadon.
- Sziasztok lányok! - szólalt meg az egyik táncos, persze angolul, de a négy évnyi angol tanulásnak megvolt az eredménye... - A színpadon Justin Bieber!
Mindenki sikítozni kezdett. Mi is. A lehető leghangosabban.
És végre megjelent Justin. Azt hittem ott helyben elájulok. Csak kapkodtam a levegőt és , ahogy tudtam sikítottam.
- Hello mindekinek! - mondta Ő. - Kezdhetjük a próbát?
Bólogattunk és kiabáltuk, hogy : YES!
- Oké. Akkor mehet!
Elénekelt egy részletet először a Baby-ből, a Favorite Girl-ből meg a Never Let You Go-ból. A számok között válaszolt néhány rajongói kérdésre, aztán jöttek a táncosok. A próba nagyjából ezekből állt. A legtöbbet táncoltak és hülyültek. De hát már olyan rutinosak voltak, hogy nem volt szükség nagyobb próbára.
- Justin! Gyere készülni! A próbának vége! - szólt a színpad széléről valaki, ha jól láttam az anyukája.
- Lányok! Hamarosan jövök vissza és kezdődhet a show! Ne menjetek sehova! - mondta és eltűnt a színfalak mögött.
- Jajj, Istenem. Annyira aranyos! - szólaltam meg.
- Pont, amilyennek elképzeltem - mondta Viebs.
- És a koncert után személyesen találkozhatunk vele - örvendezett Regi.
Justin annyira szimpatikus volt a színpadon. Végig mosolygott és az nem csak műmosoly volt. Látni lehetett rajta, hogy tényleg élvezi, amit csinál.
Egyre nagyobb hangzavart hallottunk a bejárat felől. Hátranéztünk és az óriási csarnok pillanatok alatt megtelt. Még néhány fiú is felfedezhető volt a sorok között.
Kb. egy és negyed óra múlva a zenekar elfoglalta a helyét a színpad hátuljánál.
Aztán elsötétült minden. Sikítani kezdtünk. Mindenki érezte, hogy pillanatok kérdése és Justin ismét megjelenik a színpadon.
Hirtelen egy gömb kezdett kiemelkedni a színpad alól és... Justin állt benne.
Mint a legtöbbször, fehér gatya és fehér kabát volt rajta. lila supra cipővel. A fején pedig lila sapi. Hihetetlenül jól nézett ki. Mindenki torka szakadtából visított, óriási volt a hangzavar és végre Justin elkezdett énekelni. Első számnak nálunk a Love me-t választotta. Azt hittem ott helyben összeesek... ahogy énekelt, ahogy táncolt....
Mikor vége volt a számnak köszöntötte a rajongókat.
- Hello Magyarország! Indul a koncert! Érezzétek magatok jól! Most pedig következik a That Should Be Meeeee!
A sikítozás abba maradt. Mindenki vele énekelt.
Utána elénekelte A Never Let You Go-t, majd a Favorite Girl-t. Aztán jött a Stuck In The Moment, miközben többször is felénk mutatott. A Down To Earth közben majdnem elsírta magát. Annyira édes volt.
Utána két vidámabb szám következett a Baby és a Somebody To Love. Fergeteges műsort csinált.
Aztán: One Less Onley Girl. Össze-vissza rohangált, táncolt, énekelt a színpadon. Egyszer csak a két táncos, akik vele voltak a színpadon, eltűntek. Folyamatosan Justint figyeltem, aztán hirtelen két kéz megragadott és kihúzott a tömegből. Feleszméltem, hogy a két táncos volt az. A színpad mögé vittek, majd fel egy kis lépcsőn és a színpadon találtam magam. Láttam a több ezer rajongót és a barátnőimet is, akik lelkesen integettek. Egy székre ültettek. Nem fogtam fel teljesen mi történik velem. Csak ültem a széken és kapkodtam a levegőt. Aztán az egyik táncos mutatta, hogy nézzek a színpadra épített lépcső felé. Justin állt ott és engem nézett. Majdnem lefordultam a székről. Felém közeledett mosolyogva. Egy csokor virág került a kezébe, hogy honnan azt nem tudom. Az arcát néztem folyamatosan. Már egy méterre sem volt tőlem, mélyen a szemembe nézett és a kezembe nyomta a csokrot. Aztán végig nekem énekelt. Rájöttem közben, hogy én lettem a magyar OLLG. Alig akartam elhinni. Hihetetlen érzés volt. A szám végénél Justin megölelt, majd leszaladt a színpadról. Minden elsötétült és a táncosok visszavittek a helyemre.
- Úristen! Te lettél itt az OLLG! - ujjongott Betty.
- Mondjátok, hogy nem álmodok! - mondtam, mire Viebs lekevert egy apró pofont. - Köszi! Most már biztosan tudom, hogy  ébren vagyok.
Ránéztem a csokorra. Rózsacsokor volt. Annyira boldog voltam.
A reflektorok az ég felé világítottak. Felnéztünk. Justin ereszkedett le egy szívecske formában.
- Most eléneklem a legújabb dalomat! Ha tudjátok énekeljétek velem! - mondta.
A Pray-t kezdte el énekelni egy szál gitár kíséretében.
Utána még elénekelte a szívben a Common Denominatort. Mikor újra a színpadon volt fergeteges show kíséretében előadta a Kiss and Tell-t, a U smile-t, Jessica Jarellel az Overboard-ot, egyedül a Never say never-t, a First Dance-t, a bejező szám pedig a One Time volt.
- Fantasztikusak vagytok! - mondta Jus. - Hihetetlen hangotok van - nevetett.
A tömeg még hangosabban sikított, Ő pedig még jobban nevetett.
- Most mennem kell! Remélem még visszajöhetek ide! Imádlak titeket! - köszönt el tőlünk, aztán leszaladt a  színpadról.
- Ez egyszerűen őrületes volt! - kiabálta Regi, mi pedig helyeseltünk.
- Most menjünk valamerre. Tudakoljuk meg hol lesz az autogrammosztás - mondta Betty.
Természetesen egyetértettünk és az arcunkon óriási mosollyal furakodni kezdtünk....

2. fejezet: Egy őrületes nap, és még nincs vége...*

Reggel mind a négy telefon egyszerre kezdett el csörögni. Viebs, Betty és én egyből kinyomtuk a sajátunkat. Csak Regié szólt még tovább. Az álomszuszék négy telefonébresztésre sem kelt fel. Hangosan nevetni kezdtünk és akkor szó szerint kiugrott az ágyból.
- Mi? Mi? Hol? Justin? Elaludtam? Ébren vagyok! - habogott össze-vissza.
Még hangosabban nevettünk.
- Nyugi Regi! Még nem késtél el sehonnan - dadogtam a röhögéstől.
- Nem vicces. Tudjátok nagyon jól, hogy mennyit tudok aludni - durcizott.
- Jól van, de olyan aranyos volt - szólalt meg Betty. Neki sikerült abbahagyni a röhögést. Viebs viszont már a könnyeit hullatta.
Regi karbafont kézzel huppant vissza az ágyra. Odamentünk és megölelgettük. Míg Viebsnek is sikerült odakúsznia.
- Most már sokkal jobban érzem magam - derült fel Regi. - Irány készülni!
- Hallom már fenn vagytok - kukucskált be anya.
- Bizony mind a négyen - mondta ki első értelmes mondatát Viebs.
Regi szúrós tekinteteket villantott rá.
- Akkor jöhettek reggelizni. Már készen van.
- Oké, egy pillanat és lenn vagyunk.
- Mondjátok, hogy nem karikásak a szemeim! - kiabált Betty a fürdőből.
Anya mosolyogva és fejcsóválva kiment a szobából, mi pedig mind berohantunk a fürdőbe.
- Hadd nézzem! - mondtam.
- Nem, szerintem nem - nyugtatta Regi.
- Egyáltalán nem - állapítottuk meg Viebssel.
- Hú, megnyugodtam - sóhajtott Betty.
- Na gyertek! Menjünk enni. Éhes vagyok - mondtam.
Leszaladtunk a lépcsőn.
Az asztalon már minden ki volt készítve: kakaó, tea, palacsinta és hozzá lekvár meg kakaóöntet.
- Palacsinta van reggelire! Juhúú! - kiáltotta Regi.
- Azt tudom, hogy mindegyikőtök szereti és tápláló reggelit akartam csinálni, hogy az úton ne kelljen nagyon enni - mondta anya.
- Köszi anya - nyomtam puszit az arcára, aztán visszaültem a helyemre.
Mind megettünk legalább három darabot. Nem számoltuk, csak ettünk amíg bírtunk, amíg még nem izgultunk annyira.
Reggeli után visszamentünk a szobámba és egyesével lezuhanyoztunk és hajat mostunk.  Elővettünk néhány magazint egyszerű sminkek után kutatva. Találtunk is egy mindegyiküknek megfelelőt.
Először megcsináltuk a hajunkat, aztán sminkeltünk. A ruháinkat szépen belehajtogattuk egy utazótáskába és melegítőbe öltöztünk fel. Azért döntöttünk így, mert egy három órás utat a lehető legkényelmesebb ruhába akartuk megtenni.
Levittük a táskát és anya még pakolt bele útravalókat. Kilenckor sikerült elindulni, pont ahogy terveztük. Én ültem apa mellett elöl, a lányok meg hárman hátul.
Városból kiérve betettem a Justin Bieber CD-m és énekelni kezdtünk. Apa ezúttal csak mosolygott rajtunk. Mielőtt rátértünk az autópályára megálltunk egy benzinkútnál. Elmentünk WC-re és vettünk elő gumicukrot a táskából. Felfaltunk három zacskóval. Utána már egyszer sem álltunk meg. Az út gyorsan ment az autópályán. Mikor beértünk a fővárosba, akkor kezdett unalmas lenni. Már alig vártuk, hogy odaérjünk, de sajnos belekeveredtünk egy dugóba.
- Nee! Nem fogunk odaérni! -nyafogtam. A többiek is nyugtalankodni kezdtek.
- Bella, hogy ne érnénk oda? Még csak dél van. A koncert este hétkor kezdődik - mondta apa.
- De már ott akarok lenni! - mondtam.
Lehúztam az ablakot és amennyire tudtam kimásztam.
- Gyerünk már emberek! - kiabáltam.
- Bella! Mássz vissza - szólt rám apa.
A lányok nevetésben törtek ki.
Egy óra elteltével sikerült odaérnünk a csarnokhoz. Őrületes gyorsasággal szálltunk ki a kocsiból és a bejárathoz rohantunk. Egy óriási JB plakát volt az ajtóra ragasztva. Mellé álltunk és megkértük apát, hogy fényképezzen le minket. Aztán hirtelen nyitódni kezdett az ajtó. Egy idősebb férfi lépett ki rajta.
- Ohh, sziasztok lányok! - köszöntött minket. - Csak nem az esti koncertre jöttetek?
- De-de - mondtuk egyszerre.
- És már ilyen korán idejöttetek?
- Mi akartunk lenni az elsők - válaszolta Regi.
- Az sikerült. Itt mászkálok már reggel nyolc óta és még nem járt erre senki.
A boldogságunk egyre csak fokozódott.
- Ti lehettek Justin legnagyobb rajongói - folytatta.
- Ez így igaz - szólalt meg Viebs.
- Na és milyen jegyetek van? - kérdezte.
- Hát csak sima, sajnos - mondtam.
- Nem lenne kedvetek elcserélni négy darab VIP jegyre? - ajánlotta.
- Mi? Ez komoly? Nane! - kerekedtek ki szemeink.
- De, teljesen komolyan mondom.
- Hogyan ne fogadnánk el? - nevetett Regi.
- Itt vannak a sima jegyek - adta oda apa a bácsinak.
- Itt pedig a VIP jegyek.
Felsikítottunk és ugrálni kezdtünk. A nap csak egyre jobb és jobb lett, pedig még nem is találkoztunk Justinnal.
- Nagyon szépen köszönjük - hálálkodtunk.
- Semmiség. Tudjátok, maga Justin Bieber bízott meg engem, hogy az első idelátogató rajongónknak adjam oda ezeket a VIP jegyeket. Arra viszont megkérlek titeket, hogy ezt ne mondjátok el senkinek. Azt szeretné a fiatalember, hogy ez titokban maradjon. A többi koncertjén is szeretné megcsinálni ezt és, ha kitudódna a dolog, akkor mindenki már túl korán megérkezne és balhé lenne csak belőle. Gondolom értitek?!
- Persze. Nem mondjuk el senkinek. Bízhat bennünk - mondta Betty, mi pedig bólogatva helyeseltünk.
- Akkor jó szórakozást a koncerthez. Remélem tudjátok, hogy hatkor kezdődik a hangolás és már arra is bejöhettek a VIP-pel. Nekem viszont mennem kell segítenem. Sziasztok.
- Köszönjük még egyszer. Viszlát.
- Ezt nem tudom elhinni - toporzékolt Viebs a jegyét lobogtatva.
Mi is csatlakoztunk hozzá.
- Na gyertek lányok! Keressünk valami éttermet, vagy gyorskajáldát - szólt közbe apa.
Gyalog indultunk keresgélni, vagyis mi ugrándozva, egyszerűen nem bírtunk nyugton maradni. Néhány utcával arrébb találtunk egy Burger King-t.
- Burger King jó lesz? - kérdeztem.
- Nekünk jó - egyeztek bele barátnőim.
- Mehetünk - mondta apa.
Átszaladtunk az úton, egyenest be a gyorsbüfébe.
- Ki mit kér? - kérdezte apa.
- Én grillcsirkés salátát - mondtam.
- Én is - mondta Betty.
- Én egy whoopert! - kiáltotta Viebs.
-Én pedig... whoopert sajttal - mondta Regi.
- Oké. Üljetek le valahova.
Kerestünk egy megfelelő méretű asztalt. Az az ablak mellé ültünk le, amelyik arra az útra nézett, ahonnan jöttünk.
Apa pár percen belül hozta is az "ebédünket". A szószt öntöttem a salátámra és közbe kifele nézegettem. Hirtelen egy fekete limó féle autót pillantottam meg és egy ismerős arcot benne, ugyanis nem voltak az ablakok besötétítve.
- ÁÁÁÁÁ - sikítottam fel.
- Mi az? - kérdezte Regi.
- Nézzétek! Abba az autóba Justin ül!
Teljesen rátapadtunk az üvegre. Addig néztük az kocsit, míg a sarkon le nem fordult.
Mikor visszaültünk, észrevettem, hogy az egész büfé minket bámul.
- Most már vége! Ehetnek tovább! - kiáltottam el magam.
- Jézusom, láttátok milyen édes volt?  - áradozott Viebs.
- És egész este őt bámulhatjuk... - folytatta Betty.
Miután megkajáltunk, visszarohantunk a csarnokhoz és a kocsit kerestük. Körbejártuk az egész csarnokot, de nem találtuk.
- Biztos valami titkos helyen parkoltak le - jelentette ki komolyan Regi.
- Valószínű - értettem egyet.
- Menjünk, öltözzünk át! Már csak két óra van a koncertig. vagyis a hangolásig - szólalt meg Betty.
Visszamentünk és egyesével átöltöztünk a kocsiban. Ez eltartott bő egy óráig. Lassan kezdtek megérkezni más rajongók is. Büszke voltam magunkra, hogy mi érkeztünk meg először. Ráadásul nem hiába...
Miután átöltöztünk igazítottunk a sminkünkön és a hajunkon, aztán beálltunk a többi rajongó közé a sorba.
- Na sziasztok lányok! És csak okosan viselkedjetek, ne törjétek össze magatokat és senki mást. Egybe szeretnélek hazavinni titeket. Hívjatok, ha vége! És persze szórakozzatok jól - köszönt el tőlünk apa.
- Köszi apa! - szaladtam oda és puszit nyomtam az arcára.
- Köszönjük! - kiabálták a lányok.
- Nincs mit! Na sziasztok.
Míg mi a koncertre vettünk jegyet, apa egy focimeccsre. Fogalmam sincs milyenre, de hát apának is el kellett foglalnia magát valamivel és mivel maga is focizott, nem volt kérdés, hogy mi lesz az.
Ott tolongtunk mi is a többi rajongó között. Néhány csaló be akart jutni sima jeggyel a VIP helyekre. De persze senkinek sem sikerült.
Odaadtuk a jegyeinket és helyette kaptunk nyakba akasztósat, amin rajta állt, hogy VIP és Justin képe meg az aláírása. A biztonsági őrök eligazítottak minket, hogy merre kell mennünk. Egész könnyen megtaláltuk. Sikerült nem eltévednünk. Beültünk a helyünkre. A színpad már fel volt szerelve. A gyomrom görcsben állt, a lányokkal tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel néztünk....

1. fejezet: Készülődés*

* Csengettek.
Leszaladtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Sziasztok! - köszöntöttem három legjobb barátnőmet: Viviant, Reginat és Bettyt.
Mind a négyen Justin Bieber rajongók vagyunk és Magyarországon élünk egy unalmas kisvárosban, Kőszegen.
Péntek 1 óra... A barátnőim hatalmas pakkokkal érkeztek, ugyanis ottalvós bulit rendeztünk a JB koncert előtti napon, hogy reggel már korán tudjunk indulni a fővárosba, Budapestre.
- Jajj, alig tudom elhinni, hogy holnap találkozunk Justinnal - örvendezett Regi, és közben felértünk a szobámba.
- Ne mond! Már alig várom! -  szólalt meg Betty és mind sikítozásban törtünk ki.
- Lányok! Tudom, hogy már nagyon izgatottak vagytok, de próbáljatok meg nyugton maradni. A végén még nem lesz holnap hangotok - nyitott be anya mosolyogva.
- Oké - mondtuk egyszerre nevetve.
Szerencsére a családjaink teljesen mértékben megértették, hogy mi mennyire szeretjük Justint és szinte minden őrült ötletünket támogatták. Persze mi is tudtuk hol a határ...
Berendezkedtünk a szobámba, elkészítettük az alvóhelyeket, majd felöltöztünk plázázni. Három óra után pár perccel indult a busz a Plázába.
Miután leszálltunk a tömegközlekedő járműről egyből megrohamoztuk a kedvenc boltunkat, a New Yorkert. Szinte már futottunk...
Össze-vissza rohangáltunk, nevetgéltünk és minden ruhadarabot magunkhoz vettünk, ami tetszett. A biztonsági őr furcsán nézett ránk, de a végén feladta, ugyanis már nem bírt követni minket.
Ki-be szaladgáltunk próbafülkéből próbafülkébe.
Végül egy sima lila uajjatlant és hozzá egy egyszerű csőfarmert vettem. Viebs lila fekete csíkos pólót és fekete farmert, Regi egy fekete pólót és lila gatyát, Betty pedig fehér ujjatlant és szürke gatyát vett. Persze a kiegészítők sem maradhattak el, és naná, hogy alapjába véve a lila, fekete és fehér szín dominált.
Az órákon át tartó vásárlás után beültünk a pláza egyik kínai büféjébe, de csak italt vettünk.
- El sem tudom hinni, hogy holnap utazunk, áá - szólalt meg Regi.
- De tényleg, ez annyira hihetetlen. Egy amerikai énekes idejön és koncertet ad és mi is ott leszünk - örvendeztem.
- A végén még megszeretem Magyarországot - nevetett Viebs, mire mi is hangos kacagásban törtünk ki.
- Indulnunk kell, különben lekéssük a buszt - mondtam.
Megfogtuk táskáinkat és indultunk haza.
* Otthon.*
- Szia anya, megjöttünk! - léptünk be az ajtón.
- Na és mit vettetek? - kérdezte, mikor a konyhába értünk.
- Majd tartunk egy bemutatót - ajánlotta Betty.
- Rendben. Pakoljatok le, aztán gyertek vacsorázni.
Ledobtuk a cuccokat a szobámba, átöltöztünk kényelmesebb ruhába, kezet mostunk, majd lementünk az ebédlőbe.
- Sziasztok - köszöntöttük a már ott ülő nővéremet, Emmát és barátját, Kevint.
- Sziasztok - köszöntek vissza.
- Sikerült bevásárolni? - kérdezte nővérem.
- Megvan minden - jelentettem ki.
- Itt a pizza - lépett be anya egy hatalmas tepsivel a kezében.
Leültünk a nagy nyolc személyes asztalhoz, Emma adott mindannyiunknak tányért és vágtunk a pizzából.
- Van még hely? - érkezett meg apa is.
- Még pont van egy - válaszoltam mosolyogva.
Anya hozott még egy tepsit, aztán mindenki nekiállt enni.
Viebs és Regi, ketten elfogyasztották a fél flakon ketchapot, amin jót nevettünk.
Egy meghitt, családias hangulata volt a vacsorának. Ott ült három legjobb barátnőm, a szüleim, a nővérem. A hat legfontosabb személy az életemben. Persze testvérem barátja is köztünk ücsörgött, de őt is nagyon bírtam. Életem egyik legboldogabb vacsorája volt az azesti. Izgatott voltam és egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. Ezt bizonyította az is, hogy egész végig beszéltem és én végeztem utoljára az evéssel.
- Látom Bella még mindig elég fitt vagy - nevetett apa.
- Hogyne lennék az!?
- Azért aludjatok is ám az éjjel lányok. Különben holnap elalszotok koncerten - szólt közbe anya.
- Azt kétlem, hogy elaludnánk, esetleg elájulnánk - vágtam vissza.
- Na jól van Bieberek, menjetek fürödni.
- Köszönjük a vacsorát - mondták a lányok, mikor én már a lépcső aljánál jártam.
- Ja, köszi anya - kiabáltam vissza.
- Húú, tele lettem ezzel a pizzával - mondta Viebs.
- Nem inkább  ketchuppal? - viccelődött Betty.
- Na ki megy először fürdeni? - kérdeztem. - De azt is csinálhatjuk, hogy megy valaki az enyémbe, valaki meg a lentibe.
A szobámhoz külön fürdő tartozott, amit imádtam. A földszinten is volt egy fürdő. Azt a szüleim használták és persze Emma szobájából is nyílt egy.
- Én megyek elsőnek ide! - jelentkezett Regi.
- Jó jó. Én meg lemegyek - mondtam.
Fogtam a törülközőm és a pizsamám és lerohantam a földszintre. Magamra zártam az ajtót, beálltam a zuhany alá és Justin "Baby" című számát énekeltem: Baby, baby, baby ohh....
- Bella, legközelebb vedd lejjebb a hangerőt! - kiabálta Emma a nappaliból.
- Jól van na! Nem lehet mindenki szuper énekes - morogtam.
Mindig a hangommal szekált, mert imádok énekelni, csak az a gond, hogy nem tudok. És ezt utáltam.
Mikor felértem még mindig Regi tartózkodott a fürdőmbe.
- Regi!! Meddig tart még? Gyere már ki! - türelmetlenkedett Viebs.
- Mindjárt! - szűrődött ki Regi hangja.
- Akkor én lemegyek - mondta Betty.
- Oké, menj csak!
Nem kellett megmutatnom: mi, hogyan, merre van. A barátnőim már jól kiismerték magukat nálunk. Mikor valakinél vagyunk, már olyan, mintha otthon lennénk. Mintha négy házam lenne egyszerre. 
- Na végre! - nyögött fel Viebs, mikor végre Regi kilépett az ajtón.
Bekapcsoltam a TV-t egy zeneadóra és vártuk, hogy mikor jön egy Jus szám.
Regivel jól befészkeltük magunkat, aztán mellénk szegődött Betty is. Abban a pillanatban mikor Viebs kilépett az ajtón megjelent a TV-ben Justin "U smile" száma. Regivel és Bettyvel egyszerre ugrottunk fel és kezdtünk el sikítozni. Viebs is a TV elé ugrott és sikított. Max hangerőre tettem és mellette hangosan énekeltünk.
Az este folyamán még előkészítettük a másnapi cuccokat, ami elég sokáig tartott, kb. hajnali kettőkor végeztünk vele. Aztán mivel senki sem tudott aludni az izgatottságtól, úgy háromig, fél négyig beszélgettünk. Utána rávettünk magunkat, hogy legalább pihenjünk, mert rosszul fogunk kinézni másnap a fáradságtól. Mind a négyen beállítottuk reggel hétre a telefonunkat, persze Justin számra, hogy jól induljon a nap. 


Légyszi, ha elolvastad adj magadról valami jelet. Iratkozz fel követőnek vagy írj komit.: ) Kritikákat is szívesen fogadom, de azért remélem tetszett.: )