Sziasztok! : ) Ez most nem lett olyan hosszú rész, de úgy éreztem, hogy az már egy következő feji...; )
De azért remélem tetszik.: ) kövessétek az oldalt és írjatok komit.: ) vagyis hagyj magad után valamit, hogy olvastad..; )) puszi nektek.<33
Reggel 10-kor keltem. Kicsattantam a boldogságtól. Lerohantam, szó szerint, a konyhába. Úgy terveztem, hogy eszek valamit, de amikor csak ránéztem a kajára a torkomban gombóc nőtt.
Átmentem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Zenecsatornára nyomtam. Teljesen fel voltam pörögve és ott ugráltam a zenére a TV előtt.
- Mi van veled Bella? – mondta tesóm, miközben jött le a lépcsőn, kómásan. – Nincs még korán ehhez?
- Úgysem hiszed el, ha elmondom! – válaszoltam két forgás között.
- Próbáljuk ki! – ült le a kanapéra.
- Justin Bieber, ma, iderepül, Magyarországra, Kőszegre, hozzám – mondtam neki lassan.
Felnevetett.
- Mondtam, hogy nem fogod elhinni – néztem rá lenézően.
- Most ez igaz? – váltott komolyra.
Hevesen bólogatni kezdtem.
- Maradj itt! – utasítottam.
Felsiettem a laptopomért, aztán vissza a nappaliba. Megkerestem az üzenetetek és az MSN beszélgetéseket, majd nővérem elé toltam.
Tátott szájjal olvasta végig.
- És ez tényleg ő? – kérdezte.
- Biztos.
- Hát kíváncsi vagyok – adta vissza laptopom, majd a konyhába ment.
Kikapcsoltam a TV-t és visszamentem a szobámba.
Izgatottságomban pakolgatni kezdtem. Rendbe raktam az ágyam fölött lévő polcot, a komódomban az ékszereimet és megigazgattam nagyjából mindent.
Megcsörrent a telefonom.
Kihalásztam az ágyamból: Biebs
A szívem hevesen kezdett verni.
Hallani fogom a hangját. Ez még csak most esett le – játszódott le az agyamban.
Remegő kézzel benyomtam a ’zöld’ gombot.
- Hallo? – szóltam bele és meglehetősen normálisnak sikerült.
- Szia Bells, Justin vagyok – hallottam meg hangját. A szívem egy óriásit dobbant.
- Szia Justin.
Hangom boldogan csengett.
- Most béreltünk autót és már indulunk is. Kenny szerint 3 óra múlva ott vagyunk – úgy pörgött a nyelve, hogy egy kis időbe telt, mire megértettem.
- Rendben. Úgy készülök, de azért még hívj.
- Természetesen – nevetett. – Na szia Bells.
- Szia Biebs.
Amint lerakta felsikítottam. Annyira jó volt hallani a hangját, főleg úgy, hogy csak hozzám beszélt. Folyamatosan a szavait ismételgettem a fejemben. A szívem így is majd’ kiugrott a helyéről. Bele se mertem gondolni, mi lesz, ha élőbe beszél hozzám…
Egy óra múlva nekiálltam készülődni. Vagyis gondolkodni, mit veszek fel stb.
Délbe lementem kajálni. Kis mennyiségű spagettit valahogy lenyomtam a torkomon. Ehhez is kellett majdnem háromnegyed óra.
Miközben mentem vissza a szobámba megszólalt a telefon a kezembe. Ő hívott. Befutottam a szobámba, becsaptam az ajtót és felvettem, ismét remegő kezekkel.
- Szia Biebs – köszöntem bele.
- Szia Bells. Kenny azt mondja egy óra és ott vagyunk – mintha hangjában izgatottságot fedeztem volna fel.
- Rendben. Akkor egy óra múlva a vasúton leszek.
- Még lehet hívlak. Szia Bells.
- Szia Biebs.
Öltözködni kezdtem. Össze-vissza rohangáltam a szobámban. Végül felvettem egy rövid farmernadrágot, hozzá egy feszülős fehér ujjatlannal. Kiegészítőként a peace jeles nyakláncomat a nyakamba aggattam és a fülembe egy gyémánt formájú fülbevalót raktam. A hajamat egyszerűen kivasaltam, meg feldobtam egy minimális sminket az arcomra. Nem akartam túlzásba vinni, csak magamat akartam adni. És ez voltam én: egy átlagos kisvárosi csajszi, kényelmes tornacipővel és egyszerű ruhákkal.
Pont időbe készültem el és már indultam is a vasútra. Kb. negyed óra sétálva…
Küldtem útközben a csajoknak egy-egy sms-t, hogy most megyek.
A vasúton leültem egy padra és vártam. Egyszer csak egy menő fekete, sötétített üvegű autó kanyarodott a parkolóba. A márkáját nem tudom, nem vagyok egy autós zseni.
A gyomromban verdestek a pillangók, a szívem rákezdett. Egy kapucnis alak szállt ki a kocsiból, nekem háttal. Megfordult és úgy éreztem a szívem kiesik a helyéről. Justin volt az. Felém jött, de nem tudtam felismert-e vagy csak kérdezni szeretne.
- Szia – szólalt meg mosolyogva. Hangja hallatán azt hittem helyben elájulok. – Te vagy Bella?
- Szia, igen én vagyok – mondtam halkan. Alig bírtam kiadni hangot, elvesztem gyönyörű, barna szemeiben.
Mosolya vigyorra húzódott.
- Kérlek, ne legyél annyira megilletődve. Örülök, hogy nem ugrasz a nyakamba és tépsz szét, de egy ölelést nem kaphatok?
Elmosolyodtam, felálltam. Ő már ölelésre nyitotta kezét, én pedig ’belebújtam’.
- Örülök, hogy végre találkoztunk – mondta miközben elengedtük egymást.
- Én is – értettem egyet és hangomon magam is meglepődtem, milyen normális.
- Gyere! Anyu és Kenny a kocsiban vannak – megfogta a kezem és magával húzott. Érintése kisebb áramütésként ért. Már teljesen biztos voltam benne: belezúgtam. Nem a helyes énekesbe, hanem magába az emberbe, még akkor is, ha csak most kezdem megismerni.
Beszálltunk a hátsó ülésre. A volán mögött a nagy Kenny ült, az anyósülésen pedig Pattie, Justin anyukája.
- Szia. Pattie vagyok, Justin anyukája – intett hátra kedvesen.
- Nagyon örülök, én Bella vagyok.
- Én pedig Kenny – szólalt meg a nagy maci és az ő hangja is kedves volt.
- Szia – köszöntem neki is. – Könnyen idetaláltatok? – fordultam Justin felé. Arcán még mindig az az imádott vigyor ült.
- Igen, tudod Kennyben egy beépített navigátor van – nevetett.
Vele nevettem.
- A szállodáig elvezethetlek én titeket?
- Természetesen.
- Mondd az irányt kiscsaj! – utasított Kenny.
Bólintottam.
- Menj ki a parkolóból és menj egyenesen, csak kövesd az utat… Jó itt jobbra… menj tovább… még egyenesen… itt balra… menj .. jó… itt kanyarodj le… Ez a szálloda. Ott meg tudsz állni a parkolóban.
Leparkoltunk, de mielőtt kiszálltunk volna, megszólaltam ismét.
- Ne számítsatok nagy dologra és luxusra. Ez egy kisváros és ez a legjobb hotel. Ha jól tudom 3 csillagos.
- Nem számít. A lényeg, hogy nyugalom van – mosolygott Pattie.
Kiszálltunk, kivették a csomagtartóból a bőröndöket. Nem is volt sok cuccuk. Mindegyiküknek egy nagyobb bőrönd meg Pattienek volt egy kisebb kézitáskája. Bementünk a szállodába. A recepciós pulthoz mentem, de fogalmam sem volt, hogy működik egy ilyen.
- Öhm… hello – dadogtam.
- Hagyd csak, majd anya és Kenny elintézi – súgta a fülembe hátulról Justin.
Felsóhajtottam és odébb álltam. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy még ebben sem tudok segíteni, de nem tehettem róla, nem voltam egy nagy utazó.
Leültünk Justinnal a hotel kávézó vagy milyen részébe, de néhány perc múlva már meg is jelent Pattie a kulcsokkal.
- Tessék Justin, ez a tiéd. Légyszi vigyétek fel az én cuccomat is, ez a szobám kulcsa. Bells megiszol velem valamit? – nézett rám.
- Persze – bólintottam. Justin egy szúrós pillantást vetett anyjára, aki egy puszival viszonozta.
Legszívesebben Justinnal mentem volna, de természetesen nem mondtam nemet, magának Pattie Malettnek.
- Én egy kávét kérek – mondta. – Te?
- Mandulás forrócsokit – mosolyogtam.
- Ilyen melegbe? – kerekedtek ki szemei.
- A forrócsoki szerelmese vagyok – bólintottam.
Felnevetett.
Leadtuk a rendelést. Pár perc múlva meg is kaptuk.
- És hogy ismerkedtél meg a fiammal? Csak annyit tudok, hogy te voltál a magyar OLLG, meg volt valami öltözős dolog.
- Igen, amikor ott voltunk az öltözőbe, akkor hagytam titokban egy cetlit nála e-mail címmel ellátva.
- És utána egyből írt?
- Nem, pontosan egy hétre rá.
Bólintott.
- Finom ez a kávé. Kedvelem ezt a kisvárost. Olyan békés – mondta és láttam szemében az őszinteséget.
- Nem mindig olyan békés és van amikor már nagyon unalmas. Sokszor szoktak kisebb-nagyobb balhék lenni, de én csak örülök, hogy tetszik.
- Ajj, még nem is mondtam, tegezz csak nyugodtan.
Bólintottam.
A kezébe vett egy képes újságot.
- Én felmegyek Justinhoz – szólaltam meg bátortalanul.
- Persze, menj csak – küldött felém egy bátorító mosolyt.
Felálltam és megkerestem Justin szobáját. Félig nyitva volt az ajtó. Kopogtattam.
- Bejöhetek?
- Gyere csak!
Bementem és csak akkor vettem észre, hogy Justin milyen észveszejtően jól volt felöltözve. Felsőtestére rásimult fehér pólója, alul egy fekete hosszúnadrág volt rajta és persze az elmaradhatatlan supra.
Leültem a hatalmas franciaágyra.
- Segítsek valamit? – kérdeztem.
- Ha van kedved kipakolni. Én nem nagyon szeretek, de anya úgy sem fog békén hagyni. Szerinte a ruhák tönkremennek a bőröndben.
- Ez így igaz.
Kérdőn nézett rám.
- Női agy. Meg se próbáld megérteni.
Megvonta a vállát.
- Na jó, gyere segítek kipakolni – nevettem. Sokkal felszabadultabbnak éreztem magam, mint amikor megláttam.
A szekrény elé húzta a bőröndjét, kicipzározta és a sok ruha kiborult a helyéről.
Felsóhajtott, én halkan kuncogni kezdtem. Rám nézett.
- Ne nevess – mondta ő maga is nevetve.
- Bocsi, de elképzeltem, ahogy magad pakolsz ki, mérgelődve.
- Na megállj!
Megindult felém. Futásnak eredtem. Igaz csak lassan ment, mert már a könnyeim potyogtak a röhögéstől.
Átmásztam az ágyon, ő jött utánam. Kirohantam a szobából, futottam egy kört az emeleten, majd vissza a szobába, újra át az ágyon, de ott sikerült elkapnia, pont úgy, hogy épp leestünk az ágyról. Először Biebs, majd én rá, de egyből le is fordultam róla. Továbbra is csak nevettünk.
- Fiatalok, ha így haladtok, az a halom ruha nem fog a helyére kerülni – szólalt meg Pattie az ajtóból.
Egyszerre ugrottunk fel, még mindig vigyorogva. Pattie megrázta a fejét, majd továbbment.
Több mint egy órába telt, mire kipakoltunk. Utána átmentünk Pattiehez. Ő már nagyba heverészett az ágyon és valami könyvet olvasott.
- Anyu elmegyünk sétálni! – mondta Jus.
- Kenny kell? Mert ha jól tudom lement a Wellnessbe.
- Nem kell. Itt nincsenek olyan őrült rajongók.
- Csak el ne kiabáld – szóltam közbe.
- Psszt! Nem akarom, hogy jöjjön Kenny – súgta a fülembe.
- Jó, menjetek csak.
Lementünk a lépcsőn, ki a hotelből és a Fő téren voltunk. Justin már levette a pulcsiját és csak egy napszemüveg ’takarta’ arcát.
