Most kicsit unalmasabb részek következnek, de hát ezt ezeket el kell viselni, hogy jöjjenek a jó részek.: ))
Azért remélem tetszik. puszii.: )
- Jajj lányok! Már nem tudtam mi történt veletek - mondta apa, mikor kiértünk és átölelt mind a négyünket egyszerre.
- Nyugi, csak Justinnál voltunk - nevettem.
- Mi? - engedett el minket döbbenten.
- Egy pillanat - mondtam és Kennyhez fordultam. - Köszönjük, hogy kivezettél minket. Nagyon örülünk, hogy találkoztunk.
Kenny mosolyogva bólintott, majd visszadöcögött az épületbe.
- Akár most el is mesélhetnétek, hogy mi történt? - nézett kérdőn apa.
- Csak türelem! Majd a kocsiba.
Nevetve indultunk a kocsihoz.
Beültünk, indult a motor...
- Most már tényleg tudni szeretném - vált könyörgővé apa hangja.
- Jó jó. Először is... Képzeld, én lettem a magyar OLLG - kezdtem. Ő kérdőn nézett rám. - Tudod, amit meséltem. Hogy kiválasztanak egy lányt és elénekel neki egy dalt.
- Ja igen - esett le neki.
- Na folytatom, mert ez még csak az eleje - folytattam. - Aztán volt ugye az autogramosztás, ami együtt jár a VIP jegyekkel. Nagy nehezen sorra kerültünk. Utána annyira belemerültünk a képek nézegetésébe, hogy elindultunk valamerre, de nem tudtuk merre megyünk. Elég vicces látvány lehetett. Na de senki sem állított meg minket. És hirtelen elsötétült minden. Nem láttunk semmit. Hát igen.. Nagy Justin koncert... de az áramot még ilyenkor se tudják rendesen szolgáltatni. Mi meg azt se tudtuk, hol járunk. Találtunk egy ajtót, gondoltuk valami hátsó kijárat. De rosszul gondoltuk. Justin öltözőjében kötöttünk ki.
Apa leesett állal nézett rám egy pillanatra, majd visszafordult és tovább figyelte az utat.
- Ami a legjobb, hogy néhány perccel később megjelent Justin... és nem küldött el minket - fejeztem be visongatva.
- És beszélgettetek vele?
- Igen. Még szerencse, hogy anno nekiálltam az angolnak. Különben most nem értettem volna semmit.
Barátnőim egyetértően bólogattak.
- Akkor nem bántátok meg, hogy eljöttetek mi?
- Dehogyis... Felülmúlhatatlan élmény volt.
Mind a négyen borzasztóan elfáradtunk. Sorba bedobtuk be a szunyát. Először Regi, aztán Betty, majd Viebs és végül én is álomba szenderültem.
Egészen hazáig aludtunk. Sőt, még apa ébresztgetett fel minket, hogy hazaértünk. Valószínűleg ez a csodás nap után egyikünknek sem volt rémálma. Nagy nehezen felkullogtunk a lépcsőn, mint valami zombik és egy az egyben beborultunk az ágyba. Semmi ruhacsere, semmi sminklemosás. Képtelen voltam nyitva tartani a szemem.
Reggel 11 körül ébredtünk. Kimásztam a fürdőszobámba és majdnem felsikítottam amikor megláttam magam a tükörbe. A ruhám elcsúszva gyűrötten, a hajam az égnek állt kócosan, a sminkem pedig teljes mértékben el volt folyva.
Egy perc múlva Betty lépett mellém és ugyanaz volt a reakciója, mikor magára nézett. Percekig így álltunk, majd kitört belőlem a nevetés. Annyira vicces látványt nyújtottunk.
A földön fetrengtem, Betty pedig a pultra borulva röhögött.
- Hallom lányok felébredtetek - mondta anya a szobámban állva.
Bettyvel gyors egymás mellé kuporodtunk a földön, mint két ovis jókislány.
Anya csak mosolygott, de Viebs és Regi az ágy mögé bújva próbálták elfolytani kitörő nevetésüket.
- Akartok reggelizni is vagy jöhet az ebéd? - kérdezte még anya miközben kifelé ment.
- Ebédet kérünk - kiabáltam utána és amint becsukódott az ajtó hatalmas kacaj töltötte meg a szobát és a fürdőt.
Viebs már kitessékelt minket a fürdőből, mert majdnem bepisilt a nevetéstől. Regi fulladozott, nekem folytak a könnyeim, Betty meg már a hasát szorongatta.
Jó néhány perc után, amikor sikerült lenyugodnunk én szólaltam meg.
- Na jó. Gyertek szedjük rendbe magunkat aztán irány ebédelni.
Igénybe vettem először én a fürdőt. Letusoltam, addig a többiek kinn mosták a sminküket meg stb. Utánam Betty, Viebs, majd végül Regi is lezuhanyozott.
Kényelmes ruhában, vidáman lesurrantunk a konyhába. Anya már kikészítette a tányérokat, evőeszközöket az asztalra.
Rántott hús volt rizzsel az ebéd. Jól bekajáltunk és közben anyának is elmeséltem a koncert eseményeit. Ő is ledöbbent, de örült, hogy jól ment minden.
Kaja után visszamentünk a szobába és ott döglöttünk, fészeztünk, twittereztünk, zenét hallgattunk, majd megcsörrent a telefonom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése