2. fejezet: Egy őrületes nap, és még nincs vége...*

Reggel mind a négy telefon egyszerre kezdett el csörögni. Viebs, Betty és én egyből kinyomtuk a sajátunkat. Csak Regié szólt még tovább. Az álomszuszék négy telefonébresztésre sem kelt fel. Hangosan nevetni kezdtünk és akkor szó szerint kiugrott az ágyból.
- Mi? Mi? Hol? Justin? Elaludtam? Ébren vagyok! - habogott össze-vissza.
Még hangosabban nevettünk.
- Nyugi Regi! Még nem késtél el sehonnan - dadogtam a röhögéstől.
- Nem vicces. Tudjátok nagyon jól, hogy mennyit tudok aludni - durcizott.
- Jól van, de olyan aranyos volt - szólalt meg Betty. Neki sikerült abbahagyni a röhögést. Viebs viszont már a könnyeit hullatta.
Regi karbafont kézzel huppant vissza az ágyra. Odamentünk és megölelgettük. Míg Viebsnek is sikerült odakúsznia.
- Most már sokkal jobban érzem magam - derült fel Regi. - Irány készülni!
- Hallom már fenn vagytok - kukucskált be anya.
- Bizony mind a négyen - mondta ki első értelmes mondatát Viebs.
Regi szúrós tekinteteket villantott rá.
- Akkor jöhettek reggelizni. Már készen van.
- Oké, egy pillanat és lenn vagyunk.
- Mondjátok, hogy nem karikásak a szemeim! - kiabált Betty a fürdőből.
Anya mosolyogva és fejcsóválva kiment a szobából, mi pedig mind berohantunk a fürdőbe.
- Hadd nézzem! - mondtam.
- Nem, szerintem nem - nyugtatta Regi.
- Egyáltalán nem - állapítottuk meg Viebssel.
- Hú, megnyugodtam - sóhajtott Betty.
- Na gyertek! Menjünk enni. Éhes vagyok - mondtam.
Leszaladtunk a lépcsőn.
Az asztalon már minden ki volt készítve: kakaó, tea, palacsinta és hozzá lekvár meg kakaóöntet.
- Palacsinta van reggelire! Juhúú! - kiáltotta Regi.
- Azt tudom, hogy mindegyikőtök szereti és tápláló reggelit akartam csinálni, hogy az úton ne kelljen nagyon enni - mondta anya.
- Köszi anya - nyomtam puszit az arcára, aztán visszaültem a helyemre.
Mind megettünk legalább három darabot. Nem számoltuk, csak ettünk amíg bírtunk, amíg még nem izgultunk annyira.
Reggeli után visszamentünk a szobámba és egyesével lezuhanyoztunk és hajat mostunk.  Elővettünk néhány magazint egyszerű sminkek után kutatva. Találtunk is egy mindegyiküknek megfelelőt.
Először megcsináltuk a hajunkat, aztán sminkeltünk. A ruháinkat szépen belehajtogattuk egy utazótáskába és melegítőbe öltöztünk fel. Azért döntöttünk így, mert egy három órás utat a lehető legkényelmesebb ruhába akartuk megtenni.
Levittük a táskát és anya még pakolt bele útravalókat. Kilenckor sikerült elindulni, pont ahogy terveztük. Én ültem apa mellett elöl, a lányok meg hárman hátul.
Városból kiérve betettem a Justin Bieber CD-m és énekelni kezdtünk. Apa ezúttal csak mosolygott rajtunk. Mielőtt rátértünk az autópályára megálltunk egy benzinkútnál. Elmentünk WC-re és vettünk elő gumicukrot a táskából. Felfaltunk három zacskóval. Utána már egyszer sem álltunk meg. Az út gyorsan ment az autópályán. Mikor beértünk a fővárosba, akkor kezdett unalmas lenni. Már alig vártuk, hogy odaérjünk, de sajnos belekeveredtünk egy dugóba.
- Nee! Nem fogunk odaérni! -nyafogtam. A többiek is nyugtalankodni kezdtek.
- Bella, hogy ne érnénk oda? Még csak dél van. A koncert este hétkor kezdődik - mondta apa.
- De már ott akarok lenni! - mondtam.
Lehúztam az ablakot és amennyire tudtam kimásztam.
- Gyerünk már emberek! - kiabáltam.
- Bella! Mássz vissza - szólt rám apa.
A lányok nevetésben törtek ki.
Egy óra elteltével sikerült odaérnünk a csarnokhoz. Őrületes gyorsasággal szálltunk ki a kocsiból és a bejárathoz rohantunk. Egy óriási JB plakát volt az ajtóra ragasztva. Mellé álltunk és megkértük apát, hogy fényképezzen le minket. Aztán hirtelen nyitódni kezdett az ajtó. Egy idősebb férfi lépett ki rajta.
- Ohh, sziasztok lányok! - köszöntött minket. - Csak nem az esti koncertre jöttetek?
- De-de - mondtuk egyszerre.
- És már ilyen korán idejöttetek?
- Mi akartunk lenni az elsők - válaszolta Regi.
- Az sikerült. Itt mászkálok már reggel nyolc óta és még nem járt erre senki.
A boldogságunk egyre csak fokozódott.
- Ti lehettek Justin legnagyobb rajongói - folytatta.
- Ez így igaz - szólalt meg Viebs.
- Na és milyen jegyetek van? - kérdezte.
- Hát csak sima, sajnos - mondtam.
- Nem lenne kedvetek elcserélni négy darab VIP jegyre? - ajánlotta.
- Mi? Ez komoly? Nane! - kerekedtek ki szemeink.
- De, teljesen komolyan mondom.
- Hogyan ne fogadnánk el? - nevetett Regi.
- Itt vannak a sima jegyek - adta oda apa a bácsinak.
- Itt pedig a VIP jegyek.
Felsikítottunk és ugrálni kezdtünk. A nap csak egyre jobb és jobb lett, pedig még nem is találkoztunk Justinnal.
- Nagyon szépen köszönjük - hálálkodtunk.
- Semmiség. Tudjátok, maga Justin Bieber bízott meg engem, hogy az első idelátogató rajongónknak adjam oda ezeket a VIP jegyeket. Arra viszont megkérlek titeket, hogy ezt ne mondjátok el senkinek. Azt szeretné a fiatalember, hogy ez titokban maradjon. A többi koncertjén is szeretné megcsinálni ezt és, ha kitudódna a dolog, akkor mindenki már túl korán megérkezne és balhé lenne csak belőle. Gondolom értitek?!
- Persze. Nem mondjuk el senkinek. Bízhat bennünk - mondta Betty, mi pedig bólogatva helyeseltünk.
- Akkor jó szórakozást a koncerthez. Remélem tudjátok, hogy hatkor kezdődik a hangolás és már arra is bejöhettek a VIP-pel. Nekem viszont mennem kell segítenem. Sziasztok.
- Köszönjük még egyszer. Viszlát.
- Ezt nem tudom elhinni - toporzékolt Viebs a jegyét lobogtatva.
Mi is csatlakoztunk hozzá.
- Na gyertek lányok! Keressünk valami éttermet, vagy gyorskajáldát - szólt közbe apa.
Gyalog indultunk keresgélni, vagyis mi ugrándozva, egyszerűen nem bírtunk nyugton maradni. Néhány utcával arrébb találtunk egy Burger King-t.
- Burger King jó lesz? - kérdeztem.
- Nekünk jó - egyeztek bele barátnőim.
- Mehetünk - mondta apa.
Átszaladtunk az úton, egyenest be a gyorsbüfébe.
- Ki mit kér? - kérdezte apa.
- Én grillcsirkés salátát - mondtam.
- Én is - mondta Betty.
- Én egy whoopert! - kiáltotta Viebs.
-Én pedig... whoopert sajttal - mondta Regi.
- Oké. Üljetek le valahova.
Kerestünk egy megfelelő méretű asztalt. Az az ablak mellé ültünk le, amelyik arra az útra nézett, ahonnan jöttünk.
Apa pár percen belül hozta is az "ebédünket". A szószt öntöttem a salátámra és közbe kifele nézegettem. Hirtelen egy fekete limó féle autót pillantottam meg és egy ismerős arcot benne, ugyanis nem voltak az ablakok besötétítve.
- ÁÁÁÁÁ - sikítottam fel.
- Mi az? - kérdezte Regi.
- Nézzétek! Abba az autóba Justin ül!
Teljesen rátapadtunk az üvegre. Addig néztük az kocsit, míg a sarkon le nem fordult.
Mikor visszaültünk, észrevettem, hogy az egész büfé minket bámul.
- Most már vége! Ehetnek tovább! - kiáltottam el magam.
- Jézusom, láttátok milyen édes volt?  - áradozott Viebs.
- És egész este őt bámulhatjuk... - folytatta Betty.
Miután megkajáltunk, visszarohantunk a csarnokhoz és a kocsit kerestük. Körbejártuk az egész csarnokot, de nem találtuk.
- Biztos valami titkos helyen parkoltak le - jelentette ki komolyan Regi.
- Valószínű - értettem egyet.
- Menjünk, öltözzünk át! Már csak két óra van a koncertig. vagyis a hangolásig - szólalt meg Betty.
Visszamentünk és egyesével átöltöztünk a kocsiban. Ez eltartott bő egy óráig. Lassan kezdtek megérkezni más rajongók is. Büszke voltam magunkra, hogy mi érkeztünk meg először. Ráadásul nem hiába...
Miután átöltöztünk igazítottunk a sminkünkön és a hajunkon, aztán beálltunk a többi rajongó közé a sorba.
- Na sziasztok lányok! És csak okosan viselkedjetek, ne törjétek össze magatokat és senki mást. Egybe szeretnélek hazavinni titeket. Hívjatok, ha vége! És persze szórakozzatok jól - köszönt el tőlünk apa.
- Köszi apa! - szaladtam oda és puszit nyomtam az arcára.
- Köszönjük! - kiabálták a lányok.
- Nincs mit! Na sziasztok.
Míg mi a koncertre vettünk jegyet, apa egy focimeccsre. Fogalmam sincs milyenre, de hát apának is el kellett foglalnia magát valamivel és mivel maga is focizott, nem volt kérdés, hogy mi lesz az.
Ott tolongtunk mi is a többi rajongó között. Néhány csaló be akart jutni sima jeggyel a VIP helyekre. De persze senkinek sem sikerült.
Odaadtuk a jegyeinket és helyette kaptunk nyakba akasztósat, amin rajta állt, hogy VIP és Justin képe meg az aláírása. A biztonsági őrök eligazítottak minket, hogy merre kell mennünk. Egész könnyen megtaláltuk. Sikerült nem eltévednünk. Beültünk a helyünkre. A színpad már fel volt szerelve. A gyomrom görcsben állt, a lányokkal tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel néztünk....