11. fejezet: Botrány és Meglepetés*

Meglepetés.>.< Sikerült mára megírnom egy fejit, szóval úgy döntöttem felrakom.: )) a következő tényleg péntek este jön..: ))

A rész közepébe betettem egy csavart.. csak hogy húzzam az időt.. és az idegszálakat..; )

Mindenesetre remélem teccik és pls komment.! : )) puszi mindenkinek. <33

Boldogan állapítottam meg, hogy Justin, ígéretéhez híven, küldött üzenetet. Megnéztem az időpontot: 9:35. Azt nem gondoltam volna, hogy ilyen korán már nekem fog írogatni. Izgatottan a levélre kattintottam.

Jó reggelt Bells. : )

Muszáj beszélnünk ma. Valami fontosat akarok megbeszélni veled. Mikor tudsz MSN-en lenni?

Puszi Justin

Megijedtem kicsit. Mi lehet olyan fontos, hogy nem lehet üzenetben leírni?

Szia Biebs.: )

Valami baj van? Amúgy akár-mikor tudok lenni.

Puszi Bells

Próbáltam megnyugodni. Vettem pár mély levegőt és máris jobban éreztem magam.

Úgy gondoltam nem tölthetek minden órát a szobámba zárkózva, elhanyagolva a külvilágot. A laptopommal együtt lesiettem a lépcsőn és a nappaliba mentem. Lefeküdtem a puha szőnyegre, körülnéztem még a neten aztán megkerestem anyát, hogy nem kell-e valamit segíteni.

-         Szia anyu – találtam meg a konyhába. Hol máshol?

-         Szia Kicsim. Mit szeretnél? – mosolygott.

-         Csak azt akarom kérdezni, hogy kell-e valamit segíteni – vigyorogtam.

-         Na. Mi történt veled? – hagyta abba a törölgetést és kérdőn nézett rám.

-         Most baj, hogy segíteni akarok? – vontam fel szemöldököm. – Na jó. Tisztára jól érzem magam, olyan boldog vagyok – vallottam be.

-         És mégis mi ennek a nagy boldogságnak az oka? – folytatta dolgát.

-         Egy nevet mondok: Justin Bieber.

-         Mi történt már megint azzal a gyerekkel? – nevetett.

-         Háát, ugye meséltem, hogy a koncert után voltunk az öltözőjébe. Na akkor ott hagytam egy cetlit az e-mail címünkkel. És tegnap amikor visongtam a kertben, akkor írt, ááá – sikítottam fel a végén.

-         Komolyan? – nézett rám. Alig akarta elhinni.

-         Gyere! – fogtam meg kezét és a nappaliba húztam a laptopomhoz.

Megmutattam neki az üzeneteket. Persze semmit nem értett belőle. Az angol tudása egyenlő a nullával.

-         Most már elhiszed? – kérdeztem.

Bólintott.

-         Na és mit beszéltetek? – indult vissza a konyhába.

-         Semmi különös – mentem utána. – De jól elbeszélgettünk.

-         Töröld le a pultot légy szíves.

-         Rendben.

Megfogtam egy rongyot és törölgetni kezdtem. Anya közbe mosogatott.

-         De mégis mit mondott? – faggatózott.

-         Őő. Most Londonban van és ma van ott az utolsó koncertje. Utána kicsi szünete lesz és az alatt valószínűleg hazautazik. Tegnap, vagyis ma hajnalba ígérte, hogy ír. Már reggel írt is, de megijedtem picit, mert valami fontosról akar beszélni. – ha egyszer mesélésbe kezdek, be nem áll a szám. Folytatni akartam, de anya megelőzött.

-         Ma hajnalban? Meddig voltál te fenn? – nézett rám komolyan.

-         Jajj anya, ez most nem fontos.

Nem szólt semmit csak ugyanúgy nézett rám.

-         Jó jó, sokáig. De anya, kérlek, JUSTIN BIEBERREL beszélgettem – nevét jóval hangosabban mondtam.

Felnevetett.

-         Akármeddig is voltál fenn. Mondd meg a hercegednek, hogy legközelebb, ha veled akar beszélni csináljon szabad órákat délután.

-         Persze, persze – bólogattam.

Időközben befejeztem a törölgetést és visszamentem a laptopomhoz.

-         Ennyi volt a segítség? – kiabált anya a konyhából.

-         Mindjárt megyek, csak ezt meg kell néznem – magyaráztam.

Letelepedtem a kanapéra a gépemmel. Frissítettem és örömmel láttam, hogy Ő írt. Most még jobban izgultam, mint eddig.

Bells.

Ne aggódj nincs semmi baj.: )

De mindenképp beszélnünk kell ma…

Kb. fél 11-re érek vissza szállodába koncert után. Nem túl késő neked?: |

Puszi Justin

Kínoz. Mindig csak kínoz. Miért nem tudja elárulni? – gondoltam. Kínzott a kíváncsiság.

Alig vártam az éjjel fél 11-et, vagyis fél 12-t….

Biebs

De úgy megijesztettél..: O

Nekem megfelel, nem túl késő.: )

Én megőrülök addig…

Legyen már este..: $

Puszi Bells

Az üzenet után azon kezdtem töprengni, hogy mit csináljak. El kellett ütnöm valamivel az időt, különben tényleg megőrültem volna. Szerencsémre Viebs csörgött telefonon és mondta, hogy menjünk át a csajokkal.

Azonnal fogtam magam és indultam. Csak átöltöztem valami normális ruhába és rendbetettem a hajam.

Miközben sétáltam, akkor jutott eszembe, hogy nem mentem vissza anyának segíteni.

-         Mindegy, már megszokta – motyogtam magamba.

10 perc múlva meg is étkeztem.

- Szia Viebs – köszöntem, mikor ajtót nyitott és egy puszi kíséretében betessékelt a házba. – Többiek?

- Még nincsenek itt – mondta. – Regit ismered… Betty meg most épp Jasonnel van. Aztán majd jön.

- És mi van Nickel? – kérdeztem miközben a szobája felé tartottunk.

- Szüleivel kellet vásárolni mennie – nevetett Viebs.

Vele nevettem.

-         De mi van veletek? A kettősötökkel – faggatóztam tovább.

-         Jól megvagyunk – mosolygott. – Nick olyan aranyos. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani.

-         Mi lehet a hirtelen változás oka? Én mindig is azt hittem, hogy szívből gyűlölöd Nick próbálkozásait.

-         Én is. Nem tudom… Aznap este, mikor megláttam messziről először kiakadtam, mint általában. De aztán amikor közelebb mentünk valahogy más volt. Előtte ugye egy csomó ideig nem találkoztam vele és ott jó érzés töltött el, hogy újra látom. Ráadásul mikor mondtad, hogy Rikkivel van. Padlót fogtam. Feltört belőlem a féltékenység, amit először nem is értettem és amikor a fülembe súgtad azt, akkor teljesen megnyugodtam. Tudom érdekes egy lény vagyok, de ezt már megszokhattad.

-         Nem, ez most teljesen normális. Csak kellett egy kis szünet köztetek, hogy megtudd valójában mit érzel iránta – mosolyogtam.

Kopogtak. Megérkezett Regi, majd rá egy órára Betty.

Elmeséltem nekik, hogy mit írt aznap Justin és, hogy majd este fogunk beszélni arról a fontos dologról.

Megígértették velem, hogy hívjam fel őket vagy ha vannak MSN-en írjak nekik.

Délután elmentünk sétálni egyet. A Fő-tér fele sétálgattunk, mikor összetalálkoztunk Nicole-lal és Hannah-val. Furcsán, mérgesen néztek ránk. Már hozzászoktunk a pillantásukhoz, de ez más volt.

A placcon leültünk egy padra. Beszélgettünk, nevetgéltünk, amikor hirtelen Nicole jelent meg a pad szélén és gyilkosan meredt ránk, azaz inkább Bettyre.

- Szia Nicole – mondta Betty. – Segíthetek?

- Ha már így megkérdezted. Igen segíthetsz – mondta a csaj ingerültem.

- Elárulnád miben? – szóltam közbe.

- Szállj. Le. Jasonről – mondta tagolva és minden egyes szóval közelebb hajolt Bettyhez.

- Azt felejtsd el – adta meg válaszát Betty határozottan.

Úgy látszott Nicole tényleg belezúgott Jasonbe és rohadtul zavarta, hogy pont Bettyvel jött össze.

Aztán egy olyan dolog történt, ami borzasztóan meglepett. Nicole először ökölbe szorított kézzel elfordult, majd hirtelen visszafordult és megpofozta Bettyt. Felment bennem a pumpa. Bettyvel szemben ültem, de azonnal kiszálltam és Nicole elé álltam.

-         Ezt mégis hogy képzeled?

Kb 20 centire volt az arcom az övétől. A szemim szikrákat szórtak. Szörnyetegként tornyosultam fölé, ugyanis fél fejjel alacsonyabb volt nálam. Szemében láttam a hirtelen rémületet.

-         Én… én… - dadogta, de aztán összeszedte valamelyest magát. – Jason az enyém és ezt ennek a libának is fel kéne fognia.

-         Egy: ne merd libának nevezni. Kettő: ha Jason tényleg akarna téged, most nem lenne együtt Bettyvel. Szóval hord el magad de nagyon gyorsan különben nem úszod meg dagadt pofa nélkül.

Megpördült maga körül, úgy, hogy hajával arcomba csapott, aztán elment. Legszívesebben utánamentem volna és megcibáltam volna, de egy kéz visszatartott.

Hátrafordultam. Brad volt az.

-         Brad engedj el! – kiabáltam rá. Próbáltam kihúzni kezem, de túl erősen tartott.

-         Nicole nem ér ennyit – jelentette ki.

-         De megpofozta Bettyt, az Isten szerelmére. Ezt nem fogom hagyni.

-         Eléggé leosztottad, le fog állni – ő nagyon nyugodt volt, én viszont nem.

-         Ő nem olyan. Különben is te mit keresel itt? – mérgemben sajnos még Bradnek is képes voltam ilyet mondani.

-         Hugi, nyugodj meg! – mondta, magához húzott és megölelt.

-         Sajnálom Brad, én örülök, hogy itt vagy – úgy szorítottam, ahogy csak tudtam.

-         Tudom. Nincs semmi baj.

Visszaültünk a padra. Dylan volt még ott Braddel.

-         Hú. Én biztos nem fogtalak volna vissza. Éppen itt lett volna az ideje, hogy eligazítsa valaki azt a csajt – törte meg a kínossá váló csendet Dylan.

 Brad egy gyilkos pillantást lövellt felé, én pedig megforgattam a szemeimet.

-         Betty jól vagy? – fordultam felé.

-         Persze. Csak kicsit ledöbbentem – mondta. – Nem vörös az arcom?

-         Csak egy picit – mondtam.

-         Ez. Durva. Volt – szólalt meg Regi.

-         Örülök, hogy felfogtad – motyogtam mosolyogva.

Még beszélgettünk egy órát, majd elindultunk haza.

Elértük azt a pontot, ahol szétválnak útjaink.

-         Én hazakísérem Bettyt. Az a kígyó még képes rá és előugrik egy bokorból – mondtam.

-         Én megyek veletek – jelentette ki Brad. – Szerintem Nicole rád most jobban ki van akadva.

Megrántottam a vállam.

Dylan Regivel ment, Viebs egyedül, de neki már csak egy utca volt.

-         Jasonnal mikor beszélsz? – kérdeztem.

-         Mi? Nem mondom el neki.

-         Betty. El kell mondanod neki.

-         Nem akarom ezzel felzaklatni…

-         Betty ezt tényleg el kell mondanod neki – szólt közbe Brad.

-         Jó jó, majd felhívom – adta meg magát.

A házukhoz érve elköszöntünk, majd elindultunk felénk.

- Megnyugodtál? – kérdezte Brad.

- Mondjuk – válaszoltam. – De most retteghetek azért, hogy Nicole mikor támad rám baltával. Amilyen idegbeteg…

- Majd én megvédelek – mosolygott.

- Tudom – néztem rá.

Átölelte a vállamat és úgy mentünk hazáig.

Elköszöntünk és már indulni készült, de én utána szóltam.

-         Brad!

-         Igen?

-         Köszönöm, hogy megállítottál ma. Ha nem teszed nekimegyek a csajnak és annak nem lett volna jó vége.

-         Nincs mit Hugi. Majd beszélünk.

Berohantam a házba. Vacsoráztam valamit, lefürödtem, hajat mostam, rendet tettem a szobába és 9 óra lett mire elvégeztem.

Betettem egy filmet a dvd lejátszóba, majd befészkeltem magam az ágyba. A telefonomon beállítottam az ébresztőt fél 12-re, ha esetleg elaludnék a film közbe.

Igazából nem is figyeltem az eseményeket. Az agyamban össze-vissza kavarogtak a gondolatok. Hol Justinra gondoltam és a fontos dologra, hol pedig az este eseményeire. Ott, akkor nagyon felhúztam magam, de könnyen megtudtam nyugodni szerencsére, amit Justinnak köszönhetek, még ha ő nem is tud róla.

Közbe-közbe valóban elbóbiskoltam, de még az ébresztő előtt felkeltem. Fél 12-kor JB feljött MSN-re. A fáradságérzet elszállt és a helyébe izgatottság és kíváncsiság került.

Justin üzenete:

sziaBells.: )

Bells* üzenete:

sziaBiebs.: )

Justin üzenete:

Hogy vagy? : )

Bells* üzenete:

Őszintén: haldoklom a kíváncsiságtól.:$ kérlek ne kínozz tovább. : ))

Justin üzenete:

Jól van.: D nehogy nekem meghalj még mielőtt elmondanám a hírt.: ))

Bells* üzenete:

Mondd!! : D

Justin üzenete:

Szóval… ma reggel volt egy szabad órám, amit anyával töltöttem és arról beszélgettünk, hogy hova menjünk London után. Azt mondta, hogy neki mindegy, nem muszáj hazamenni, mert nagyszüleim is nyaralnak és apuék sincsenek otthon. Felajánlottam neki, hogy menjünk Magyarországra egy kisvárosba. Mit szólnál hozzá?: )

Lesokkoltam. Mi? Magyarországra? Justin? Hozzám? Ez lehetelten.

Justin üzenete:

Itt vagy? : O

Bells* üzenete:

Jajj bocsi.

Hát ha eddig a kíváncsiságba nem haltam bele, akkor most az örömbe. Már ha ezt most komolyan mondod? : O : )))

Justin üzenete:

Teljesen komolyan mondom.: ))

Szóval örülnél?: )

Bells* üzenete:

Hogyne örülnék? : ))

Erre nincsenek szavak.*.*

Justin üzenete:

Akkor egy pillanat. Szólok anyának, hogy foglaljon jegyet egy holnapi gépre.: )

Bells* üzenete:

Rendben.: ))

Úgy éreztem szállni tudnék a boldogságtól. Legszívesebben sikoltozva rohangáltam volna a házba, de visszafogtam magam, mert tudtam, hogy mindenkit felébresztenék.

Justin üzenete:

Itt is vagyok.: )

Anya lefoglalta. Holnap reggel utazunk Magyarországra.: )

Bells* üzenete:

Alig várom…*.*

Mivel indokoltad, hogy ide akarsz jönni?^ ^ : )

Justin üzenete:

Őő… először is azzal, hogy kisváros, kevés ember, kevés rajongó, nyugalom. c(:

Másodszor pedig elmondtam az igazat, hogy van egy lány, a magyar OLLG és összebarátkoztam veled és, hogy meg szeretnélek ismerni.: )

Bells* üzenete:

:$

Mit szólt hozzá anyud? : )

Justin üzenete:

Kíváncsi rád.: ) Szeretne megismerni.: )

Bells* üzenete:

Remélem nem fog csalódni.: O és te sem…

Justin üzenete:

Jó emberismerő vagyok.; )

Na de segítened kell! Merre van Kőszeg Budapesttől? : O : )

Bells* üzenete:

Hú milyen tisztába vagy már a városokkal.^^ amúgy nem én vagyok a megfelelő segítség, ugyanis én még a szomszéd városba is eltévednék.: $

Justin üzenete:

Értem.: D

Bells* üzenete:

Azt tudom, hogy kb 3-4 óra az út.: ))

Justin üzenete:

Őő… rendben.: D

Majd bérelünk egy kocsit aztán valahogy eljutunk odáig.: )) meg utánanézek neten.: )

Bells* üzenete:

Rendben. : )

Viszont itt Kőszegen már el tudlak igazítani titeket.: )

Justin üzenete:

Örömmel venném.: )

Hova menjünk…? : )

Bells* üzenete:

Szerintem a vasút lenne a legmegfelelőbb. Kevés ember, a városközponttól messze..: )

Justin üzenete:

Nekem megfelel. Ha te mondod.; )

Bells* üzente:

És könnyen megtalálható, szerintem.: ))

Justin üzenete:

Tökéletes.: )

De megadnád a telefonszámod? : )

Úgy könnyebb lesz tájékozódni.: )

Bells* üzenete:

Persze. Jó ötlet.; )

06569568741 (amint látjátok nem valódi szám.xd)

Megszólalt a telefonom.

Justin üzenete:

Megcsörgettelek.: )

Erről hívlak holnap. Hívlak, ha elindultunk, meg ahogy közeledünk..: )

Bells* üzenete:

Oké. : )

Mikor indul reggel a gép? : )

Justin üzenete:

Azt hiszem 7-kor.: )

Bells* üzenete:

Te jó isten. Akkor menj aludni. : )

Justin üzenete:

Jó jó, de úgysem fogok tudni aludni.: $

Bells* üzenete:

: $ Azért próbáld meg.: )

Justin üzenete:

Csak a te kedvedért. : )

Akkor holnap találkozunk.*.* : )

Bells* üzenete:

Awh.. de jó ezt hallani.: $ : )

Elköszöntünk. Megírtam a történteket Reginek és Viebsnek, Bettyt pedig felhívtam. Alig akarták elhinni. Mesélés közben a szívem hevesen vert, a hangom is és a kezem is remegett, a gyomromban pillangók ezrei repkedett.

Elmentettem Justin számát a telefonomba, Biebs néven.

Aztán megpróbáltam elaludni, kisebb-nagyobb sikerrel…